Kilencszázhetvenkilenc május 18.-án láttam meg a napvilágot 4 és fél kilával. Talán ez az oka, hogy már csak 'egyszerkörbefordult+25 kiló' vagyok. Talán nem:) Világéletemben az 'elevenek' közé soroltak, de én ezt sose bántam. Környezetem viszont annál inkább. :) Az általános iskola első napját -újdonsült cimboráimmal-, 1-1 osztályfőnökivel kezdtük, a másik nem iránti természetes kíváncsiságunk miatt. A következő 8 évben Nagyszabi cimborámmal folytattuk, amit akkor elkezdtünk. Volt ott minden sírás-nevetés, rossz magaviselet - vulgáris beszéd, és évente minimum 4-5 beírás, amit otthon a 'jólmegérdemelt' követett. :) Az általános iskola 8 végigrosszalkodott éve után a Szegedi Gábor Dénes Műszaki szakközépiskolába kerültem, ahol mit ad isten Szabi ismét az osztálytársam lett. ...mondanom sem kell ismét a középpontba kerültünk. Jó kis négy év volt... Az érettségi után szállítmányozási technikusi szakra jártam, miután befejeztem munkanélküli lettem. Köszi. Itt egy kicsit megtörtem és elvesztegettem egy pár évet...2003-ban a kedvesem után jöttem Angliába és AU-Pairként -az hogy dolgoztam egy kicsit erős-, ö ööö voltam!
A jelen:
2005. május óta a Hertznél (nem a szalámi, hanem a másik, tudod az autókölcsönzős) dolgozom, mint customer sales representative. Nem nagy munka, de viszonylag jól fizet. (update: ez akkor volt amikor még 360 körül volt a font...)
A jövő...
Család, boldogság, ilyesmi. Meg amit az élet hoz...
Mi az amit szeretek...
Mi az amit nem szeretek...